Poet of the Streets

Az utca költője

Bleeckertől keletre tartok
kék az ég
ezen a vasárnapi estén

valami sokkal mélyebb az egész földnél
valami sokkal mélyebb a sziklavárosoknál
valami sokkal mélyebb az egzisztenciánknál
a hatalom összes palástjától

erő és az éj vérző sikátorok és mankók
erő és az éj és a vibráló neon
az éj és harminc hold és fixek
az éj és a csillámló sínek
az éj és az ég
az éj és hirdetők és sötétség

csontvázak és gépek nemzetén keresztül
sárgaság, jointok és kétszínűek ajkai
felgyújtott karácsonyfák
jazzkürtök és dobok

panelblokk felett
nyöszörgő hangok felett
számológépek felett
utasok zsetonnal a kezükben
utasok a tenger felé

a gyávaság nemzete
egy nemzet akadémiai göncbe tekerve

minden sötétségben
minden sivatagokban
minden rejtőző búvó
minden ami elpocsékolt

eltemetve mindent a semmiségbe
eltemetve mindent ami a lélek
eltemetve mindent páncélzattal
eltemetve csordákat üres hangokkal
eltemetve mindent a sehol csöndjébe

hering és konzervhal
pulyka és konzervcsirke
emberek ismeretlenség rácsai mögött
az élet több mint vérszomjas civilizációk fényei
az élet több mint az összes kiejtett szó
az élet több mint amit a szem lát

angyalok napját látom
kendert és cukrot és búzát
vért és izmot a húsban
szerpentineket, ősz hajat, állkapcsokat arcokon
dollárokat és isteneket és eladott-elcserélt embereket

emberek semmiért halnak meg
emberek eladják testüket lelküket
emberek bátorság nélkül
emberek fog nélkül a drogériákban

halál minden jóval
halált adnak és még több halált
daruk és mély prostik
drága fiatalság
újságok ugratják az agyat
dollárok és banánszállító hajók

látom arcotokat ahogy sétálok városokon keresztül
ahogy szellő érinti a prostik arcát
ahogy a költői képzelet felfog mindent
ahogy gyermekek dalát hallom téglaházak rejtekében

semmi sem mélyebb az életnél és az élet májainál
az emberiség bankban páncéltermekben megerőszakolva
halott katonák, csataterek körbevéve vassal és iróniával

millió elveszett alkony
költő meghódítatlanul maradt Whitman és Lorca által
költő meghódítatlanul maradt kő, üveg, kapzsiság, őrület által

a fények lángolnak az éjben
fények és a hűs szellő
képzeletek halál és mindenek felett
tehenek megfejve, aranykeresztek
az ég csodáktól lángol

egy költő sétál a hűs szellőben
orra szerényen fennhordva és bátran
halál körülötte szennyel és lobogókkal
halál körülötte mindenhol
egyedül jár madarakkal a csónakhold felett
hangok hallatszanak és az ég fénylik a sötétségben.

Czáboczky Szabolcs | 2014, február 3

A lángész rongyos oroszlán
…..kezében dédelget napfényt
Pajtása belül törvényen kívül, ritka groteszk
Magányosan száll sasszemekkel
Őrült,
…….Majom,
………..Angyal,
……………Démon,
……………….Szörny,
Gyávák köpnek tépett testére
…..angyalokkal fájdalommal sétál
Lángész, költő, rongyos oroszlán
…..kezében dédelget napfényt.

Czáboczky Szabolcs | 2014, február 14

Szabolcs Czáboczky

I was born in Košice, Slovakia in 1994 and I am a part of Slovakia’s Hungarian national minority. Jack Micheline’s poetry was brought to my attention – believe it or not – by a stranger on the Internet. Two months ago in literature class Allen Ginsberg’s name was mentioned and I started to take interest in the Beat Generation, like reading Ginsberg’s Howl and America, Kerouac’s On the Road and translating some not likely known Ginsberg poems. Then came Micheline, who was introduced to me by somebody on the Internet (I don’t even know his/her name) but, Micheline’s work inspired me from the start by reading Poet of the Streets. He is the type of poet, who rejects the “bribery” of the world he lives in and though he emphasizes violence and immorality, but he seeks love, hope and compassion. It differs from Ginsberg’s poetry and Micheline has risen up in my eyes to be one of the most genuine beat-poets ever.

Editors Note: Please visit Szabolcs Czáboczky’s web page by clicking here…